Miután úgy - ahogy rendbe szedte magát és megszárítgatta Mrs. Norrist , Argus Frics újra csak elindul körbenézni a folyosókon .
A csendes folyosókat csak egy - egy halkan szuszogó vagy beszélgető portré hangja töri meg . A benyílókat szegélyező szobrok is sötéten magasodnak , vonásaikra a tovahömpölygő idő telepített mohákat , porfészkeket ,póklakásokat , a homlokredőkbe , mosolyráncokba , szemgödrökbe , szájzugokba .
Az egyik szobor a soron kívül állong , az arra járó kerülni kénytelen hogy ne essen hasra benne . A boglyas kontyú , sültalma arcú , semmibe meredő boszorka nagyon népszerű találkahely a diákok körében . Most épp egy nyavalyás sem lapul ott , de azért Frics ellenőrzi a szobor környékét és a benyílót is . Semmi .
Továbblépkedve egyszer csak hatalmasat esik a gondnok . Alig bírja összevadászni szétcsúszkált és érzése szerint diribdarabokra tört tagjait. Körülnézve észreveszi a víztócsát , a lufimaradványokat , a vizes lábnyomokat . Jajgatva követi a cseppeket , amik a Kövér Dáma portréjáig vezetnek .
- Ki mászkált itt ??? - rivall a gondnok dühösen .
- Modortalan frátoer , mit képzel ?? - vág vissza a Dáma sértetten .
- Ne vesztegesse az időmet , mondja meg !! Ki járkált itt csurom vizesen ? - szívóskodik Frics .
- Eszem ágában sincs Pottert beárulni , bár roppant szemtelen volt velem ! - vágja rá a hölgy .
- Ááá , szóval megint Potter mászkált ? És Hóborc megdobálta ?!? Úgy kell neki !! - bólogat elégedetten a gondnok , majd köszönés nélkül elmasírozik , hogy gondjaiba vegye fájó tagjait .
- Ezt még megemlegeti - hallatszik távolodóban a zsörtölődése .
( Gondnoki szoba )
